Történetünk

1.

Nah… elkezdem.

Igazából én mindig is akartam kutyát. Anyuékat persze próbáltam rávenni, de nem engedték.

 Mondván, hogy panelben lakunk és nem lehet kínozni a kutyát. Na jó. Azt én is beláttam ,hogy napi 3-szor nem fogom levinni sétálni. Utána próbálkoztam az egy utcával arrébb lakó Mamámnál. Ő sem engedte. Igaz, mikor a Mama még kicsi volt ők magyar vizslát tenyésztettek Keszthelyre is úgy kerültek, hogy az akkor még Keszthelyen élő Festetics gróf hallott róluk és idehívta őket. Itt biztosított a kutyáknak kennelt stb. Csak mikor jött a 2. világháború, Festetics „meglépett” a kutyákkal.

Jujj de elkanyarodtam a tárgytól… naszóval a mama azért nem engedte, mert ő annak idején megfogadta, hogy neki sosem lesz kutyája. Meg azért sem mert annak idején a bátyámnak se engedte meg. Igaz nehezemre esett de végülis lemondtam arról, hogy a közeljövőben nekem kutyám legyen

Később, talán 2év múlva, a bátyám fölvetette, hogy vigyünk egy kutyát  a Mamához. (hozzá kell tennem, hogy a bátyám nem velünk lakik.) lehetetlennek tartottam, de megpróbálkoztam a lehetetlennel. Kb. 2hétig tartott, de megérte. Sikerült rávennem a Mamát a kutyára! Már csak a bátyámmal akadt kisebb gondom, merthogy ő nagy kutyát akart. Végülis rávettem, hogy úgyis én foglalkoznék a kutyával, hadd legyen olyan amilyet én akarok. Igaz ekkor még nem tudtam, hogy pontosan milyen kutyám legyen.

Kb. fél évet kellett várnom a kutyára, mer Anyu azt mondta, hogy csak tavasszal lehet. Ennyi idő elég volt, hogy kitaláljam

 milyen kutyát akarok. Anyu megemlítette, hogy neki van egy barátnője, aki Cairn terriert tenyészt. Kicsit utána olvastam a fajtának és rögtön megtetszett.

Fel is hívtuk őket. Pont volt 3 kiskutyájuk. Mocsi, Manó és Mona.

2. Egy szombati napon indultunk el Gödre Mocsiért. Már mindent megvettem ami kell. Szállítókosár, játék, póráz stb. Az út kb. 3és fél óráig tartott.

Mikor odaértünk rögtön megnéztem a kiskutyákat (akik már 3 hónaposak voltak)

Mocsi volt a legvirgoncabb, a lépcsőn is csak ő mert lemenniJ . Hazafelé csak egyszer álltunk meg. Az utat különösebb problémák nélkül megúsztuk. Mocsi csak Keszthely határánál pisilt be…

3. Kiraktuk Mocsit a szállítókosárból. Mocsi elindult felmérni a terepet. A Mamát rögtön elbűvölte. Anyuék hazamentek. Én meg a Mamához költöztem egy hétre. Megetettem, játszottam vele. Kicsit izgultam, hogy mi lesz éjszaka, mert mindenki azt mondta, hogy sírni fog.

Megmutattuk neki a helyét, betettük aztán mi bementünk a szobába. Kb. fél óra múlva kimentem megnézni, hogy mit csinál. Legnagyobb meglepetésemre Mocsi a helyén aludt. Mikor meglátott, odafutott és körbeugrált. Látszott rajta, hogy nagyon örül.

Semmi gond nem volt vele éjszaka. Reggel kiengedtük, elvégezte a dolgát és ennyi. Persze később néha még bepisilt, de szerencsére gyorsan megtanulta, hogy kint kell végeznie a dolgát.

4. Mocsit azóta sikerült teljesen elkényeztetni, már az ágyban alszik a Mama mellett. Sohasem gondoltam volna.J  Mocsi szeptembertől fog kutyasuliba járni kíváncsi vagyok milyen eredménnyel.

Ez volt a mi „rövid” történetünk.